Ki mit csinál, mikor nem Beshodor?

Kaszai Lili

-Sok éve már, talán 2013-ban, Egerben ácsorogtunk koncertkezdés előtt.  Izgatottan beszélgettetek páran táncosok. Egy viszonylag új, tévés vetélkedő volt a téma: a Fölszállott a páva.  Az azóta közismert és közkedvelt verseny szóló és páros tánc kategóriáját  2014-ben ti nyertétek Kristóffal. Mennyiben változtatta ez meg az életeteket?

K.L. -A Páva után felpörögtek az események a szakmai életünkben. Sok olyan család keresett meg bennünket, akik a televízióban figyeltek fel ránk, és szimpatikus volt számukra a fiatalos lendületünk, és az a munka amit az Angyalföldi Vadrózsában, és utánpótlás csoportjainkban végzünk. Sok ifjú tehetséget köszöhetünk tehát a műsornak. A szűken szakmai berkekben pedig a Páva után indult az igazi szakmai siker, hiszen 2014 után nem “csak” táncosokként, hanem koreográfusokkként is elkezdhettük kiteljesedni, új utakat keresni.

-Mentorként azóta is a műsor közelében vagytok. Milyen tanácsot adnál az akkori magatoknak most?

K.L. -Nem nagyon tudnék mit javasolni, hiszen akkori mentoraink Szűcs Gábor és Vajai Franciska tudásuk legjavával egyengettek minket. Kitűnő példát mutattak.

– A táncos énetekhez szorosan hozzátartozik a tanítás. Mit tartasz nagyobb értéknek: ha olyan csoportot vezethetsz, ahol mindenki kimagaslóan tehetséges, vagy, ahol a közösségi érzés magával sodorja és magában tartja a fiatal táncosokat?

K.L. -A férjem és én számomra is egyértelműen a közösség építés a cél, mindezt úgy, hogy a szakmai szempontok se sérüljenek. Két éve használjuk a ‘ Vadrózsa család’ kifejezést, mint brand-et , ez a közösségi összetartozásunkat legjobban  kifejező szópárosítást.  Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyesület szárnyai alatt fél évestől a szeniorokig mindenki megtalálja a korosztályához igazodó lehetőségeket. A kérdésedhez visszatérve, számunkra nagyon fontos, hogy a Vadrózsára és általunk a néptáncra, mint egy megtartó erőre, egy láthatatlan védőhálóra tekintsenek táncosaink, amely ott van a jó napokban de a rossz periódusokban is láthatatlanul óvja lelküket. 

– Budapesten reneszánszát éli a néptánc és táncház mozgalom. Jártok-e táncházba, vagy máshol eresztitek ki a gőzt?

K.L. -A szó szoros értelmében vett táncházba nagyon ritkán járunk. Kikapcsolódni színházba járunk, ahol legszívesebben kortárstáncot nézünk.Nyári szabadidőnkben is a kortárstáncnak hódolunk.  

-Rendszeresen tanítotok Kanadában. Most hova mentek, mennyi időre, és mit csináltok ott pontosan? 

K.L. -Januárban Vancouver és Winnipeg városokba látogatunk, ahol a helyi magyar együttesek számára készítünk koreográfiákat. 

– A néptáncon kívül mi a szíved csücske, mi érdekel a tánc területén?

K.L. -Az előbb is emlegetett kortárstánc a szívem csücske. Magyar élvonalból Frenák Pál a kedvenc alkotóm, a küldöldiek közül a népi alapokkal dolgozó Akhram Khan és a a taiwani Tijmur Dance Theatre a kedveneim.

Hámori Máté

– Először egy színházi előadásban hallottalak játszani sok évvel ezelőtt, aztán egyszercsak itt voltál a Besh o droM csapatában. Hogyan kerültél színház közelbe, kikkel dolgoztál, dolgozol-e manapság is társulatokkal?

H.M. – Tényleg? Pedig sosem voltak nagyon jellemzőek a színházi munkáim. Egy-két darabban megfordultam, egyik kedvencem a Maladype színház Tojáséj c. előadása volt, amiben az Azuma Clan zenekarral vettünk részt vendégként és nagyrészt egy közös improvizációra épült az egész – ez veszélyes terep, de ott nagyon jól működött.

-Nagy produkciók rendszeres résztvevője vagy, “csinálod az Arénát”. Kikkel játszol, játszottál az elmúlt években?

H.M. – Akikkel a Beshon kívül hosszabb távon együtt dolgoztam és dolgozom: Caramel, Malek Andrea, Bíró Eszter, Falusi Mariann, Bognár Szilvia, Szirtes Edina Mókus, Veres Mónika, Solaris, Bródy János, Pély Barna, Pierrot, Nikola Parov és Herczku Ágnes, Anselmo Crew, UP!, Egy Kiss Erzsi Zene, Azuma Clan. A koncertezés és stúdiózás mellett az egyik kedvenc munkám Vácz Péter “Nyuszi és Őz / Rabbit and Deer” című animációs rövidfilmje volt aminek zeneszerzője és sound designere lehettem. Nagyon élveztem a közös munkát, a film pedig végül bejárta a világot és 120 díjat hozott el nemzetközi fesztiválokról.

– Mi az amit a nagy koncertekben a legizgalmasabbank találsz?

H.M. – A kis és nagy koncertek is egyformán inspirálóak tudnak lenni. Mondjuk egy sportcsarnokos koncerten szeretem látni ahogy működik egy nagyon bonyolult infrastruktúra, meg persze érezni a kapcsolatot egyszerre a sok emberrel. Egy kis klubban, szűkebb körben pedig pont az egyszerűség, közvetlenség, intimitás ami ugyanakkora élmény tud lenni.

– Játszol egyudejüleg több zenekarban. A Besh o droM-ban sosem láttalak kottából játszani. Hány repertoárt tudsz fejben tartani?

H.M. – Hú pedig voltak kottáim a Beshoban is az elején, egészen addig amíg egyszer otthon nem felejtettem őket és így kiderült, hogy már nincs rájuk szükség… Általában próbálom kerülni a kottát, de sok szituációban muszáj. Elég sok műsort lehet egyébként fejben tartani és ez nem is elsősorban agyi kapacitás kérdése, több múlik talán a rutinon.

Csurkulya József

-Erdélyből származol, hány éves korodban települtetek át Magyarországra?

Cs.J. -Marosvásárhelyen születtem és 18 éves voltam, amikor áttelepültünk Magyarországra.

Zenei középiskolába jártál. Gondolom nem foglalkoztatok kiemelten sem a román sem a magyar népzenével. Hogyan, mièrt kötődsz ehhez a világhoz (is)? Édesapád mennyire inspirált téged abban, hogy zenész legyél? A cimbalom mennyire volt kézenfekvő választás?

Cs.J. -A magyar és román népzenét apukámtól tanultam, mielőtt bárminemű zenei képzést kaptam volna. 8 éves koromtól már közreműködő voltam a Marosvásárhelyi Népi Együttes koncertjein, ahol 10 évesen már az is előfordult, hogy helyettesítettem apukámat vidéki koncerteken, mert ő esküvőn muzsikált. Lévén hogy otthon is volt mindig egy cimbalom felállítva, először csak játékból, 6 éves koromtól pedig már komolyan kezdett tanítani.

– A katonaéveidet polgári szolgálattal töltötted.  A Derdák Andris féle csillaghegyi Banán klub a maga idejében elég széles kulturális kínálatot nyújtott. Milyen koncertekre emlékszel szívesen?

Cs.J. -Igen, a Banán klub sokszínű hely volt, ahol az addig számomra ismeretlen alternatív zenei világba is betekintést nyerhettem. Satöbbi, Háború, Kispál és a Borz, Publo Hunny, Kimnowak és olyan jazzkoncertek megszervezésében is szabad kezet kaptam, mint a Kaltenecker Trió v a Fusio kvartett.

-Mikor kezdtél koncertezni? Mindig cimbalmon játszottál-e?

Cs.J. -8 éves koromtól koncertezem és a cimbalmon kívül zongorán és ütős (xilofon, pergődob, üstdob, vibrafon, stb) hangszereken tanultam.

-Szinte az elején bekerültél a Besh o droMba. Hány cimbalmos volt akkor a városban a korosztályodban körülbelül?

Cs.J. -Nem tudom pontosan, 3 biztosan, de a cigányzenészek között is volt vmennyi cimbalmos a korosztályomban…

-Cimbalom szakon szereztél diplomàt a Zeneakadémián. Mi volt a legmeglepőbb zenei élményed azokban az években?

Cs.J. -Majdnem minden, amit akkor tanultam, picit meglepő volt, mert addig nem gondoltam a cimbalomra, mint polifónikus hangszerre, legalábbis az egyidejű megszólaltatás szempontjából. Pl: J. S. Bach: Korálok vagy bármelyik fúga

– Jópár formációban játszol a Besh o droM mellett. Mik ezek? Hol lehet téged hallani?

Cs.J. -Magyar Borival és a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttessel turnéztam Bakuban a télen, a Contempo zenekarral, Borbély Mihály és Puskás Leventével volt koncertem Bmc-ben, játszom a Swing á la Django zenekarral is.

Szumper Ákos

– Van-e zenész a családban rajtad kívül? 

Sz.Á. -Igen, apukám is dobol hobbi szinten, és nagyapám is gitározik.

Hogyan választottad a dobot? 

Sz.Á. -Már 4 évesen csak az érdekelt. 

-Most, hogy már tudsz ezt-azt a zenész életről, milyen hangszert választanál, ha most kezdenéd az egészet?

Sz.Á. -Ugyanígy dobot vagy talán a basszusgitárt

– Zsenge korod ellenére nem a Besh o droM az első zenekar, ahol játszol. Mik az előzmények? 

Sz.Á. -Hú volt jópár formáció ahol állandó tag voltam illetve jópár session munkám is volt/van

-Milyen zenei stílusban vagy legjobban otthon?

Sz.Á. -Azt hiszem a fusion-ben es a grooveos zenékben.

– Van álom zenekar a számodra, ahol szívesen ülnél a dobszéken?

Sz.Á. -Persze, de talán nem is zenekar, hanem inkább bizonyos emberek.

Molnár Tamás Gergely

-Első találkozásunkkor a  gimiből jöttél szaxofon órára. Both Miki ajánlotta neked, hogy, ha a balkán zene érdekel a hangszereden, akkor keresd meg Gergőt. Gondoltad volna, hogy ez lesz  belőle?

M.T.G. -Igazából nem a balkáni zene miatt ajánlotta Miki Gergőt, hanem én csak szaxofonozni szerettem volna népzenét vagy bármilyen más zenét ami nem zeneiskolai rendszerben van, így ő azonnal Gergőt javasolta. Nem gondoltam volna, hogy ebből zenei pályafutás lesz, nem is tűztem ki célként, hogy muzsikus legyek. Én csak azt tudom, kb. 2-3 éves koromtól kezdve, hogy a zene tudja a leginkább megmozgatni a belső világomat.

– Hogyan kezdődött a balkán zene iránti érdeklődésed? Solymár, ahol annakidején laktál, nem tipikusan ez a zenei világ?

M.T.G. -Igazából Gergő által ismertem meg a balkáni zenét. Előtte csak a magyar népzene felől voltak élményeim.

–  A középiskola után nem zenei irányba tanultál tovább. Mi a civil foglalkozásod?

M.T.G. -Igen, zenetanári diplomáért szerintem nem bírtam volna ki 5 évet, úgy, hogy se a jazzt, se a népzenét nem bírnám töményen, így gondolkoztam mi értelmeset lehetne tanulni. Környezetgazdálkodási agrármérnöknek jelentkeztem, el is végeztem és most egy nagyon motiváló cégnél dolgozom. A magyar talajok megújításában segítek közvetve és közvetlen a gazdáknak.

– Van zenész a felmenőid között?

M.T.G. -Anyai részről a nagypapám kántorkodott, de nem kaptam tőle zenei nevelést. Szerintem édesapámtól örököltem a zene szeretetét, mert a Vasas kórusban énekelt és évtizedekig volt opera bérlete.

 -Gyerekeitek közül van- e akit érdekelnek a hangszerek? 

M.T.G. -Van mit püfölni, fújni, de még nem látom a tüzet bennük.

 – A Besh o droM mellett más zenekarban is játszol?

M.T.G. -Igen, az Etnoromban zenélek még aktívan.

Seres Vilmos

-Zenész családból származol? Hány éves korod óta játszol? Te választottad a hangszeredet? 

S.V. -Zenész családból származom, apám, nagyapám, nagybátyáim zenészek voltak. Én akartam klarinétos lenni, apám miatt, mert őt mindenki tisztelte a városban. Én is olyan akartam lenni, mint ő.

– Erős szálak kötnek a Rajkó zenekarhoz. Hány éves korodtól hány éves korodig volt ez része a mindennapjaidnak? Mi az amire a legjobb szívvel emlékszel vissza? Ha pár mondatban össze kéne foglalni, milyen “Rajkós”nak lenni, mit mondanàl?

S.V. -8 éves koromban kezdtem a furulyát, utána klarinétozni tanultam. Erős szálak fűznek a rajkóhoz,mert sok mindent tanultam ott: improvizációt, kotta olvasást, zenekari gyakorlatot szereztem. A zenekari részvételből megtanultam az akkordmeneteket, basszus szólamokat, azt, hogy klarinétosként mi a dolgom a cigányzenekarban. Úgy értem, tudni kell mit fujhat egy klarinétos zenekaron belül. 11 éves koromtól 24 éves koromig voltam a Rajkó zenekarban. Először tanulóként, később profi tagként. Szerettem rajkós lenni! Fiatalkorom legszebb évei voltak. Vannak negatív emlékeim is persze, de ezt hagyjuk.

– Mennyire változott meg és mikor kezdődött a vàltozás az éttermi zenèlésben?

S.V. -1990 körül lett nagy változás az éttermekben, a rendszerváltozáskor. Sok étteremből elküldték a jobbnál jobb cigányzenészeket. Sajnos sokaknak más munkát kellett keresniük. Aki a szakmában maradt, az is többnyire külfödre ment, volt aki hajóra, stb.

Nemrégiben volt igyekezet visszahozni ezt a fajta hungaricumot a turizmusba legalább. Van-e most olyan hely Budapesten, ahova a zene miatt szivesen beülnèl? 

S.V. -2 évvel ezelőtt kapott lehetőséget a magyar cigányzenész társadalom arra, hogy visszahozzák az élő zenét az éttermekbe, eddig sikerrel. Reméljük ez folytatják! Sok étterem van, ahova beülök szívesen, de ahol cigányzene van, oda legszívesebben.

– Felesèged is tanult zenét, a gyerekeitek is folytatják az utat. Ki milyen hangszeren jàtszik, tanul? Szerinted érdemes-e, lehet -e ma zenei karrierben gondolkodni egy felnővekvő gyereknek?

S.V. -Feleségem is tanult hegedülni, amit később sajnos abbahagyott. Nagylányom fuvolát tanul a Weiner Leó konziban, kislányom hegedűlni tanul privátban Kisfiam klarinétozni tanul, de szereti az ütős hangszereket is. Ha komolyan gondolják a hangszeres tanulást, remélem később megélnek belőle….de ezt sajnos nem lehet még tudni.

-Számos formàcióban jàtszol. Hol lehet téged hallani a Besh o droM-on kívül?

S.V. -A Besh o droM mellett a Swing á la djangó, Rajkó zenekar, Etnorom, Somnakaj  (Magyarország első cigány musicalja), Tint Íz Band, Olah Gipsy Beats, és számos magyarcigány éttermi formációval játszom. 

Herr Attila

-Mi az előnye és mi lehet a hátránya egy Budapesthez közel eső, kultúrával sűrün átszőtt településen, mint Szentendre, zenésszé nevelődni? Belterjes, vagy támogató egy ilyen közeg? Több, vagy kevesebb lehetőséget ad, hogy szinte mindenki, mindenkit ismer?

H.A. -Szentendre nagyon meghatározó hely az életemben! Abszolút jó volt ott elkezdeni zenélni, nagyon befogadó volt a társaság. Már ott is több zenekarban játszottam, ami nagyon segítette a fejlődésemet. Voltak koncert lehetőségeink, minden szempontból ideális volt. Kisvárosban nőttem fel, de a főváros közelsége miatt nem voltunk elszigetelve az úgynevezett budapesti valóságtól. Ez nagyon jó volt. Ugyanakkor hátránya is volt ennek a helyzetnek. Szentendrén belül előkelő helyet foglaltam el basszusgitárosként, aztán mikor elkezdtem Budapesten játszani, ottani zenészekkel, akkor meglepődtem, hogy a szint ott picit feljebb van, mint az amiben én otthon el voltam kényeztetve. Mindenképpen pozitív a mérleg, Szentedre ideális kezdőpont volt!

-Milyen zenekarban játszottál először? Mikor dőlt el, hogy profi zenész szeretnél lenni?

H.A. -Feldolgozás zenekarokban játszottam először, aztán lettek olyanok, ahol esetleg saját zenét is játszottunk már. Hard rock, rock, blues, soul, ezeket próbálgattam ott. Azt gondolom, így visszatekintve, hogy rögtön az elején eldőlt bennem, hogy profi zenész leszek. Nem kiskoromban kezdtem zenélni, abszolút nem neveltek zenei pályára, nekem ez egy ilyen kincs volt amit találtam magamnak 14 éves koromban, amivel esetleg ki tudok törni abból, amiben akkor voltam. Valahogy ez egyértelmű volt, hogy én ezt akarom csinálni. Zeneiskolába mentem, ott a tanáraim mondták, hogy érdemes  a főiskolát megpróbálni. Aztán ez már ment tovább, onnan már nem volt visszaút.

-A Besh o droM mellett több formációban is játszol. Mik ezek, és melyik miért kedves a számodra?

H.A. -A Besh o droM mellett valóban játszom több zenekarban is. Azok közé a szerencsések közé tartozom, aki elmondhatja, hogy ezek mind egytől egyig jó, és érdekes zenekarok, jó velük játszani.  Természetesen különböző műfajúak, ezért  mindegyikben más és más énemet tudom belerakni. Shirley Williams nemzetközi zenekarában játszom például, aki egy amerikai gospell, blues énekes. Élvezet egy ilyen klasszik rock, blues felállásban zenélni.  Benne vagyok a world music kategóriába sorolható Veronaki zenekarban, ami valójában gyerekeknek játszik felnőttesen, csodálatos saját számokkal. Barabás Lőrinc , ő jazz kategóriába sorolható, teljesen más, intsrumentális történet.  Játszom egy kumbia zenekarban is, Los Orangutanes, ami egy táncos, dél-amerikai csapat. Van még a Tóth-Eichinger kvartett, ami ugyan jazz, de teljesen más, mint például a Lőrinc féle jazz, azt meg azért szeretem. Nagyon sokat helyettesítek is. Hozzáteszem, a Besh o droM-ba is így kerültem be. Számomra a helyettesítés a legjobb edzés! Beilleszkedni hirtelen egy csapatba, megtanulni az ő zenéjüket, felkészülni belőle, helytállni, esetleg ne adj isten még tényleg pótolni helyettesített tagot, nem csak szakmailag, hanem jelenlétben is, ez egy nagyon nagy kihívás számomra mindig, és ezeket szeretem jól megcsinálni. Jó érzés amikor elégedettek az emberrel. Vannak zenekarok, ahol kvázi állandó, vagy elsőszámú helyettes vagyok, ilyen pl. Ripof Razkolnyikov, de vannak mások is.