Látom, amit hallasz – Interjú Kardos Gábor fotóművésszel

Pettik Ági: Hány éves korodban kezdtél fényképezni?
Kardos Gábor: Első alkalommal az MTI balatonföldvári üdülőjében kaptam egy Rolleiflex gépet pár tekercs fekete-fehér filmmel. Nagyon élveztem, amikor elkezdtem fényképezni az üdülőben tartózkodó embereket. Talán 12 éves lehettem. Komolyan 18 éves koromban. Érettségi után az MTI Illusztrációs és Reklám Szerkesztőségébe kerültem világosítóként. Mesterem Németh Tamás volt, akitől mondhatni mindent megtanulhattam, amit csak lehet a fotózásról.

P. Á.: A fotóidat nézve úgy tűnik, hogy a  színház, a zene, és a politika érdekel. Melyikhez mi a kapcsolódó kezdet?
K.G.: 1984 körül vettem egy Metz CT-60-as vakut Bécsben, aztán nyakamba vettem vele a várost. A Vidám Színpadnál sétáltam, talán Csala Zsuzsa érkezett egy Fiat 500-assal. Gyorsan megkérdeztem lefotózhatom-e. Igent mondott, és beinvitált a Vidám Színpad büféjébe, ahol Csákányi László, Agárdi Gábor és még páran kártyáztak. Színházi fotókat hivatalosan a Pesti Műsor megbízásból kezdtem először fotózni. Első koncertfotóimat a Harmadik Figyelmeztetés zenekarról készítettem. A képeket elküldve bekéredzkedtem a Gödörbe egy Müller Péter Sziámi AndFriends koncertre. Aztán jött a Besh o droM….A politika már gimnazista koromban is érdekelt. Legkedvesebb ilyen tárgyú képeimet a Kétfarkú Kutyapárt vidám tüntetésén készítettem.

P. Á.: Szabó Évivel láttalak először Besh o droM koncerten. Évi mondhatni ősrajongó, már a Tütü tangóba is járt sodródni. Lépten-nyomon igyekszik megosztani a zenekar iránti rajongását másokkal. Te tudtad hova jössz? Ismerted a zenekart hallomásból?
K.G.: Évi hívott el az első Besh o droM koncertre, és az igazat megvallva sosem hallottam róluk. De ez csak az én zenei műveletlenségemből adódott. 🙂

P. Á.: Ha valaki figyeli a zenekar tagjainak fészbuk oldalait, pontosan lehet látni, hogy koncerten jártál. Másnap szinte mindenki lecseréli a profilképét, háttérképét a legújabb szemszögedre. Mi az, amit ennyire jól tudsz képileg megfogni bennük?
K.G.: Minden koncerten azt látom, hogy a zenekar tagjai hatalmas örömmel zenélnek, szeretik egymást, ezért könnyű róluk érzelmekkel teli képeket készíteni.

P. Á.:  Az elmúlt két évben két fotókiállításod is volt. Nagy izgalom és annál is nagyobb közönségsiker övezte. A közvetlen találkozás a befogadóval kényelmetlen, szükséges rossz, vagy ünnep, amiben meg tudod engedni magadnak a lubickolást?
K.G.: Hatalmas öröm , hogy 55 évesen egy év alatt két kiállításom is volt (előtte még sosem) és, hogy annyi ismerős és ismeretlen ember érdeklődött a képeim iránt. És persze az is örömet okozott, hogy a megnyitón Müller Péter Sziámi, Nagy Anna, Turi Tímea, a Besh o droM tagjai és Gerendás Péter is közreműködtek.

P. Á.: A Besh o droM jubileumi lemeze nem klasszikus borítóval és füzettel jelenik meg, hanem egy fotóalbummal. Milyen érzés megjelenés előtt állni?
K.G.: Kíváncsian várom az új lemezt, és természetesen a képeimből megjelenő albumot is. Sajnos nem tudok semmilyen hangszeren játszani. Viszont el tudom képzelni azt az örömet, amit egy zenész élhet át az által, hogy a színpadról láthatja a zenéjének hatását a közönségre. Ha ezeket az érzelmeket be tudom mutatni a fotóim segítségével, akkor talán jó képet tudtam készíteni.