(A húszéves Besh o droM jubileumi albuma – Fonó, 2020)
Olyan zenét hallunk, amit létre kellett hozni, mégis az az eredendő sodrás ragad magával, ami a lassabb, például a Jamange című cigány balladában is jelen van, és ilyenkor nem közvetlenül a felszínen, hanem a mélyebben zajló örvényléssel hat. Döbbenetes zenészi teljesítmények. Tempó, ritmika, dallamformálás, harmóniakezelés, összjáték: a masszív hangszerelésben mindenkinek megvan a szerepe, a zenefolyamban senki nem kevés és nem sok.
Sok zenekar létezésének legnagyobb kihívásával küszködik. Hogyan tartsa fenn magát, hogyan maradjon együtt a zenekar, mi legyen a gyakorlással, próbákkal, a közös zeneírással? Az online tér persze számos lehetőséget nyújt, a járvány mégis egy új probléma, a zenélés pedig közösségi műfaj, az eddig élőben együtt dolgozó együttesek talán megunják az elzártságot, talán nem. Azonban van egy zenekar, amelyiknek alapító tagjai hosszú évek óta szétszéledtek a világban, és az itthoni tagokkal távkapcsolatban gond nélkül építik tovább magukat. Bennem csak nemrég tudatosult, hogy a Besh o droM így működik: csak morzsákat érzékeltem, mintha többet lennének külföldön, mint itthon, de hát elém-elém pottyantak felvételeik és egy új, gyönyörűen kivitelezett klip is, ami rendszerint nem tartozik a világzenei együttesek hagyományos megnyilvánulási formái közé. A Vaságy impresszív klipje erős állásfoglalás és rendszerkritika, és bár a dal egy cigánydal átgyúrása, a szövegbe is bekerült egy félreérthetetlen strófa, miszerint valamennyi ronda disznó mind az Országházba való. Az üzenet bizonyosan eljutott a címzettekhez, mert a a köztévé letiltotta a klipet.
Ezzel a történettel csúszott bele a Besh o droM a 20. születésnapjába, ami egyúttal felerősíthette azt a kérdést, hogy miért ez a zenekar lett egy generáció egyik legfontosabb zenekara, és miért éppen a balkáni, közel-keleti zenekultúra hatott a korabeli lelkekben annyira, hogy annak felhajtó ereje – zeneileg és kulturális viszonyrendszereinkben – a mai napig érezhető. A generáció fogalma ebben a körben kissé képlékeny, szerintem valahol a baby boom előtt kicsivel kezdődik, és az Y generáció egy részét még valamennyire magában foglalja. Akkori tenni vágyó, gondolkodó, a világra éppen kinyíló fiatal felnőttek szocializálódtak a zenekarral, szimbolikus, hogy az első koncertjük a Ráckertben volt, és nagyon sokaknak vannak további meghatározó koncertélményeik velük. Az új lemez, amely egy kis könyv is egyben Kardos Gábor zenekari fotóival, egyszerűen a 20 címet kapta, és szépen illeszkedik az eddigi életműbe. A Besh o droM természetesen alakult az idők folyamán, tagok cserélődtek, tapasztaltabbak lettek a zenészek, a kialakított stílus azonban ma is egyedi, összetéveszthetetlen, és ezt úgy sikerült a 12 számmal is megtartani, hogy más-más karakterek váltakoznak. Az eklektika mindig is jelen volt, a ritmusok és dallamok pedig ma is ugyanúgy felszabadítóan balkániak és közel-keletiek , sok mással fűszerezve. A Besh o droM kivitte a – magyar és nemzetközi – táncházak világát a szélesebb közönség elé, és még magasabb fokozatra kapcsolva újra élővé tett egy, pontosabban sok-sok hagyományt. Olyan zenét hallunk, amit létre kellett hozni, mégis az az eredendő sodrás ragad magával, ami a lassabb, például a Jamange című cigány balladában is jelen van, és ilyenkor nem közvetlenül a felszínen, hanem a mélyebben zajló örvényléssel hat. Döbbenetes zenészi teljesítmények. Tempó, ritmika, dallamformálás, harmóniakezelés, összjáték: a masszív hangszerelésben mindenkinek megvan a szerepe, a zenefolyamban senki nem kevés és nem sok. Barcza Gergely (szaxofon, klarinét, kaval, EWI) a vibráló páratlan és váltóritmusok között is megtartja mikroszkopikus pontosságú dallamvezetését, és még hozzáadódik további két fúvós játéka. Herr Attila a vállán cipeli az alapjáraton nyolctagú zenekart, amelyhez helyenként meghívott zenészek is csatlakoznak: kőkemény basszusgitár-játékával megtöbbszöröződik a darabok fajsúlya.
A vokál is a markáns jegyek közé tartozik. Pettik Ádám még mindig tud ragadozóként énekelni; a lemezt hallgatva, fejhallgatóval a fejemen is azt éreztem, hogy kiugrik a hangképből és menten torkon ragad (ütősjátékáról meg aztán külön bekezdést tudnék írni). Kaszai Lili vagány, pontos, Pettikkel együtt humorosak, előadásukban ott a maró irónia, érdemes megnézni az ominózus klipet. Nem mondanám ki, hogy a 20 a Besh o droM legjobb lemeze, de csak azért nem, mert valahogy mindig sikerül úgy belőniük, hogy legyen annyi kakaó az új anyagban, hogy aktuálisan azt érezzük a legjobbnak.
Forrás: https://www.es.hu/cikk/2020-04-30/vegso-zoltan/husz-ev-sodras.html